„Észak-Jemen jó hely, mindenki khat-levélen él / Észak-Jemen jó hely, ott van elég khat-levél”… énekelte a fiatalabb Müller Péter még a nyolcvanas évek derekán nem kevés iróniával. Irónia ide vagy oda, a dalszövegből kiviláglik, hogy meglátása szerint a helyiek már akkor is szívesebben mondtak le az étkezésről mint a narkotikum élvezetéről. A Times Online cikkéből kiderül, ha ez így megy tovább, nemsokára a vízről is kénytelenek lesznek. Jemen lehet ugyanis az első ország, ahol elfogy.

Természetesen nem pusztán a khat-levél a ludas: a közel-keleti ország földrajzi adottságai és bizonyára a klímaváltozás is befolyásolják a folyamatot, tény azonban, hogy a létező vízkészlet 40%-át még mindig a khat termesztése emészti fel: a lakosság 70%-a fogyasztja. A Jemenben kialakulófélben lévő helyzetnek fele sem tréfa: az övezetből az eddig is szerény körülmények között élő emberek előbb-utóbb szedni fogják a sátorfájukat, amennyiben már ivóvízhez sem jutnak hozzá. A pánik nyomában kialakuló hirtelen migráció következményeinek elképzeléséhez pedig nem szükséges gazdag fantázia: a területi konfliktusoktól, a járványveszélyig minden benne van a pakliban. Előrejelzések szerint maximum tíz évre elegendőek még a vízkészletek, a fogyasztás ugyanis jóval nagyobb mértékű mint az újratermelődés. Egyre mélyebbre kell fúrni a vízért, vagy egyre többet kell érte gyalogolni. A helyi szakemberek meglátása szerint elképzelhető, hogy már a drága tengervíz-lepárlás bevezetéséhez is túl késő, ha visszaszorítanák a mezőgazdasági termelést, annak pedig az élelmiszerkészletek látnák kárát. És valami azt súgja: a khat-levélről sem fognak könnyűszerrel lemondani, sem a fogyasztók, sem az üzletben érdekelt körök.

Forrás: Times Online