A parlament december 30-án elfogadta a víziközmű-szolgáltatási törvényjavaslatot, amely alapján a Magyar Energia Hivatal gyakorolhatja a víziközmű-szolgáltatók szakmai és gazdasági felügyeletét, valamint az ármegállapítást is. Az új jogszabály kimondja: szolgáltatót magáncégnek eladni nem lehet, de a korábbi eladások nem tehetők semmissé. A képviselők 255 igen szavazattal, 39 tartózkodás mellett hagyták jóvá a fideszes képviselők által benyújtott előterjesztés minősített többséget igénylő rendelkezéseit, míg további passzusait 250 igennel, 1 nemmel, illetve 37 tartózkodással hagyta jóvá.
A jogszabály értelmében a víziközmű olyan közcélú létesítmény, amely egy vagy több település ivóvízellátását és szennyvízelvezetését biztosítja. Az ivóvízellátásba beleértendÅ‘ az ivóvíztermelés, az ehhez kapcsolódó ivóvízbázis-védelem, az ivóvízkezelés, a tárolás, a szállítás és az elosztás. A közműves szennyvízelvezetés során - bizonyos  esetben a csapadékvíz elvezetést is ideértve - a szennyvíz összegyűjtését, elvezetését, tisztítását, a tisztított szennyvíz hasznosítását, elhelyezését jelenti.
Az ország 3.209 településén 5 többség állami tulajdonban lévő, továbbá 2 fővárosi és 390 önkormányzati tulajdonban lévő szolgáltató biztosítja a víz- és csatornaszolgáltatást. A hét nagy cég látja el a lakosság 35 százalékát, míg a 65 százalékot az önkormányzati társaságok.
A törvény alapján a jövőben egységes elvek szerint történik a kommunális szolgáltatás, de az egyes szolgáltatók - üzemeltetésre - vagyonkezelésbe, koncesszióba vagy bérbe adhatják eszközeiket. Ennek legrövidebb ideje 15 év, míg a leghosszabb 35 év lehet. A szolgáltatás nyújtását felügyeleti engedélyhez köti a törvény.
A víziközmű – ha az önálló ingatlannak minÅ‘sül – kizárólag az állami, a települési önkormányzat vagy a települési önkormányzatok társulása tulajdonába tartozhat. Ha a víziközmű nem állami vagy önkormányzati beruházásban jön létre, a beruházónak a víziközmű tulajdonjogát a víziközmű üzembe helyezésének idÅ‘pontjában át kell ruháznia az ellátásért felelÅ‘sre.  
Az árhatósági jogkör a törvény alapján  elkerül a helyi önkormányzatoktól azzal az indoklással, hogy ezzel az kikerül a helyi politika hatása alól, ahol a víz- és csatornadíj alacsonyan tartása az érdek, miközben az nem fedezi az amortizációt és a fejlesztéseket. Az energiahivatal az árképzésnél ezeket, sÅ‘t a szerény nyereséget is kalkulálja az árban.
A szolgáltatóknak 15 éves gördülő fejlesztési tervet kell készíteniük, amit minden évben bemutatnak a felügyelő hatóságnak, amely azt jóváhagyás után ellenőrzi is.
Amennyiben valamely szolgáltatónál veszélybe kerül a szolgáltatás, a hivatal közérdekű üzemeltetőt jelöl ki.
A díj továbbra is két részből áll: az alapdíjból és a fogyasztással arányos díjból.
A lakossági fogyasztónál - amennyiben 60 nappal késik a díjfizetéssel - szűkítővel korlátozható lesz a fogyasztás, de előre fizető mérő felszereléséről is meg lehet állapodni a fogyasztóval. A lakossági díj alacsonyabb lehet a nem lakosságinál, de ez utóbbi csoportba tartozók az előbbiek díjának legfeljebb a másfélszeresét fizethetik. A nem lakossági felhasználóknak fejlesztési hozzájárulást kell fizetni a víziközmű-szolgáltatónak, de nem terheli ilyen költség a központi költségvetési szerveket és annak költségvetési intézményeit, a helyi önkormányzatokat és annak költségvetési intézményeit, valamint normatív állami támogatásban részesülő, közfeladatot ellátó, nem nyereség- és vagyonszerzési célt szolgáló egyéb intézményeket.

Forrás: MTI