Amerikai kutatók ötvenéves vegyszerek jelenlétét mutatták ki a szennyvíziszapban. Ezek a vegyületek többek között hormonális zavarokat okozhatnak, de akár az élő sejtekre is veszélyt jelenthetnek.

Az antibakteriális szappanok több szempontból is kifogásolhatók. A szakemberek zöme már eddig is ódzkodott, mondván, hogy ilyen alapon ezek a vegyszerek a test saját baktériumaival sem bánnak kesztyűs kézzel. Az ilyen termékekben jelen lévő triklozán egy ideje már amúgy is gyanús a toxikológusoknak, egy hozzá struktúrájában igen hasonló vegyület ugyanis köztudottan rákkeltő. Most a másik lehetséges összetevő, az eddig ártalmatlannak vélt triklokarban került górcső alá.

Két amerikai kutató ötven éve bomló triklokarbanra bukkant egy öböl szennyvíziszapjában. A szakembereket meglepte, hogy ennyire nehezen bomló vegyületről van szó. Sejthetjük, ha még a nagyanyáink tégelyeiből származó molekulák is nagyjából változatlan formában találhatók a folyók üledékrétegében, micsoda terhet ró környezetünkre a kozmetikumok gyártása során egyre gyakrabban felhasznált összetevő folyamatos lebontása. És közel sem ártalmatlan anyaggal állunk szemben: a triklokarban (ahogy a triklozan is) képes a hormonok helyett beépülni a szervezetbe, megzavarva a természetes működést. A vízi élővilágot közvetlenül veszélyezteti. A vegyület tehát a víztisztító eljárások során vagy nem bomlik le és így a vízben marad, vagy egy korszerűbb eljárás esetén az iszapba kerül ugyan, de a mezőgazdasági trágyázás folyamán végül ismét csak az „asztalon köt ki”. Ráadásul az ilyen szappanok antibakteriális hatása az alatt a néhány pillanat alatt, amíg magunkra kenjük, nem is érvényesül. Annál nagyobb károkat okoz környezetünknek, benne az élővilágnak, és nekünk is. A szakemberek tovább vizsgálják, hogy pontosan milyen hatásokra lehet számítani.